2018. január 15., hétfő

Dean Lewis



Ebben a bejegyzésben egy olyan előadóra szeretném felhívni a figyelmet, akit lehet, hogy hazánkban még kevesen ismernek, de nekem a Waves című számával hamar belopta magát a szívembe. A tavalyi évben pedig megjelent a Same Kind of Different című EP-je (középlemeze) is, amiből kiválasztottam a Top 3 dalomat. (Az első kettő dal Acoustic változatra értendő!)




Dean Lewis-t a Riverdale című sorozatnak köszönhetően ismertem meg. Az egyik epizódban szereplő dal nagyon megtetszett, de a dallistát akkoriban elfelejtettem megnézni. Viszont nem sokkal később az interneten belehallgattam egy számba, amiről végül kiderült, hogy ugyanaz a dal, amit még korábban a Riverdale-ből kerestem. Valószínű később úgy is rá kerestem volna az epizód zenéire, de nagyon megörültem ennek a véletlen egybeesésnek, és tényleg annyira megszerettem ezt a számot, hogyha kedvencet kell választanom, határozottan a Waves az. 

Lehet, hogy a Riverdale is közrejátszott benne (mert nagyon szeretem a sorozatot), de már első hallásra tudtam, hogy, nagyon fogom szeretni, mert nem csak a dallama megkapó, hanem a szövege is elgondolkodtató. Az énekes egy interjúban elmesélte, hogy bár sokan azt hiszik a dal egy kapcsolatról szól, sokkal inkább arról, hogy az évek múlásával belefásulunk/beleununk azokba a dolgokba, amiben egykor örömünket leltük. Erre utalhat például a „The feeling I thought was set in stone, it slips through my fingers” (Az érzés amiről azt hittem örökké tart, szinte kifolyik a kezemből) rész is.

Az EP-ről a második kedvencem a Need you know, ahol először a refrén egyik dallama („Talking next to me when I wake up”) (Beszélj hozzám, amikor felkelek) fogott meg, és szerintem egy dalban elengedhetetlen, hogy legyen egy olyan rész, ami megfog annyira, hogy még egyszer meg akard hallgatni. Mert először lehet, hogy csak egy rész kelti fel a figyelmedet, de ha ez elég ahhoz, hogy még egyszer meg akard nyomni a lejátszás gombot, az nálam már félig nyert ügy, mert újrahallgatásnál általában rájövök, hogy nem csak az a rész tetszik, hanem az is és az is.

A képzelt dobogó harmadik fokára pedig a Lose My Mind került, ami ha minden igaz Dean kedvence az EP-ről, de valahogy nekem a Waves-t mégsem tudta letaszítani az első helyről. Ám mégis felkerült a dobogóra, mert az utóbbi időben nagyon megszerettem, sokat hallgattam, és kicsit sajnáltam, hogy előtte nem igazán figyeltem fel erre a számára. És ha már mindenhol említettem egy sort, ez itt sem marad el. „How can I win when I’m always bound to lose” (Hogyan is nyerhetnék, amikor eleve vesztésre voltam ítélve) rész dallama határozottan napokig beleragadt a fülembe.

Viszont a Same Kind Of Different ezzel a három számmal még nem ért véget, összesen - ezzel együtt - hat dal kapott rajta helyet. Ugyan nekem ez a jelenlegi Top 3, a többi számot is vétek lenne kihagyni.

Egy szó mint száz, Dean Lewis tipikusan azok közé az előadók közé tartozik, akik szerintem nagyobb figyelmet érdemelnének. Remélem a jövőben egyre többen megismerik a nevét, mert az eddig kiadott dalai alapján kétségkívül megérdemelné.

Kép forrása: Google

E

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése