Joss Stirling - Angel

 

A mai bejegyzésben belecsapunk a dolgok közepébe, mert nem egy sorozatindító kötetet fogok véleményezni, hanem rögtön egy ötödik részt.

Borító

Egy sorozat ötödik részeként a borító illeszkedik a már megjelent részekéhez. Ugyanakkor ha már választani

kellene, akkor inkább a negyedik és az ötödik könyv külseje tetszik jobban. Számomra az első három részé kicsit túlzsúfolt lett. A magyar borító csak színeiben különbözik az eredetitől, és abban is csak halványan. Szerintem szép lett, semmiképpen sem venné el a kedvem az olvasástól.

Fülszöveg

Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.

Vélemény

Bár olvastam az eddig megjelent részeket is, annyira nem hagyott bennem mély nyomott a sorozat, hogy rögtön olvasni akarjam a folytatást. A másik ok amiért elég vonakodva kezdtem bele az hogy nem igazán vagyok az a fesztiválokra járó lány, egyszerűen nem vonz a világuk. Szóval féltem, hogy unni fogom és napokig fogok szenvedni azzal, hogy egyáltalán végigolvassam, főleg, hogy bár megfogadtam, - hogy soha többet nem teszem mielőtt elolvasnék egy könyvet - de elolvastam pár véleményt a molyon, amik elég vegyesek voltak, de abban egyetértettek hogy elég lassan indul be a történet. Viszont ezek ellenére hatalmas csalódás ért. Jó értelemben.

Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.

Aki számomra meglepetés volt az Angel, mert azt hittem nem fogom szeretni, de akkora boldogság bomba ez a csaj pozitív életszemlélettel és egy „enyhe” hiperaktívsággal párosulva, hogy abszolút szerethető, annak ellenére, hogy elsőre – és sokadszorra is – egy kicsit soknak tűnhet, de szeretnéd Te is a barátaid körében tudni.

Igazából Angel volt az – a Benedict tesók ellenére is – aki elvitte a hátán a történetet.

Marcus – Angel lélektársa – nekem elég semleges kategória, lehet azért mert kicsit karót nyelt, és tökéletes ellentéte Angelnek, bár a végére egy kicsit megtanul lazítani. Az általa hozott döntések viszont – néhol – teljesen érthetetlenek, akkor is ha ismered az előéletét. Több mint biztos, hogy én nehezebben bocsátottam volna meg neki, lélektárs dolog ide vagy oda.

Bár az egyik gonosz szereplő egyértelmű hogy kicsoda, mivel nevén van nevezve és vállalja is, a „kisgonoszt” én jó csapatba tippeltem csak rossz személyre gondoltam.

Összességében én egyáltalán nem untam, a történet tempójával sem volt semmi problémám, és magával a sztorival sem, sőt szerintem ez egyik legjobb rész a sorozatban. Bár sorozat annyiban összefüggőek a részek, hogy valamilyen szinten kapcsolódnak az előző részben megismert szereplőkhöz – testvérek, barátok, rokonok, családtagok stb. – de sosem ugyanannak a párnak a története folytatódik.

Nyugodt szívvel ajánlom a könyvet egy unalmas délutánra, vagy ha csak egy kicsit kiakarsz szakadni a valóságból.

G

Borító és fülszöveg forrása: moly.hu